Várnai Zseni: Ki tegnap voltam

Ki tegnap voltam, sírba szállt Veled,

Ma más vagyok, megroppant, keserű,

Céltalan asszony, könnyázott szemű.

A tegnapom egy elmerült vidék,

S ha visszanézek, merre volt az út,

Nem látok, csak egy nagy csukott kaput.

Míg nem voltál, előbbi életem

Csak készülődés volt rád, édes alázat,

S félálomban, csak ágyaztam az ágyad.

S kerestem azt, ki méltó, tiszta, szép

Apád legyen, s a nászom hajnalán

Tudattalan, de rád gondoltam tán.

A Minden lettél, érző nagy csoda,

Ki istenül karomba költözött,

Áldott voltam az asszonyok között.

S mi vagyok most? Ezerszer átkozott,

Az életem magamnak bús teher,

Egy épület, mely romokban hever.

Karom lecsüng csüggedten, céltalan,

- Miattad volt az akarás, erő -

Ma már előttem csak a temető.

Ki tegnap voltam, sírba szállt Veled,

Ma más vagyok, megroppant keserű,

Céltalan asszony, könnyázott szemű